Marokkó 1986 után jutott újra a nyolcaddöntőbe. A torna előtt voltak problémák a válogatottnál, de így tűnik, hogy Regragui kinevezése jól sült el. Az F csoport bemutató posztomnál ezt írtam róla:
„A fiatal edzőnek eléggé impozáns eredményei vannak. Egyszeres Afrika kupagyőztes, kétszeres marokkói bajnok, illetve egyszeres katari bajnok. A bajnoki címekből kiindulva, akár nagy húzás is lehet az ő kinevezése. Ennek ellenére Walid-on óriási a nyomás, hisz tőle várják a szurkolók, hogy Marokkót minél messzebb vigye a tornán. „
A tréner tehát nagyon összekapta az együttest és Ziyech reaktiválásával egy igazán harcos, technikás és veszélyes Marokkót rakott össze. Sérülés nem sújtja a csapatot, a hírek szerint Hakimi bevethető lesz Spanyolország ellen. Marokkó sikere elsősorban a szervezettségében keresendő. Horvátország játékát teljesen megtudta fojtani egy 4-3-3-as felállással, míg Belgium támadógépezetének megállítására egy 5-4-1-es taktikát alkalmazott az edző. Mindkét esetben ült a játékterv. Marokkó várhatóan újra egy defenzívebb, masszívabb felállásban fog pályára lépni. Mivel ez a gárda agresszívan szeret labdát szerezni, ezért különösen figyelnie kell arra, hogy ne a saját kapuja előtt tegye mindezt, ugyanis ennek a válogatottnak a fő Achilles pontja a pontrúgások. A szögleteket, szabadrúgásokat kissé nehezen tudják levédekezni a marokkói játékosok, erre nagyon oda kell majd figyelniük.
Várható kezdők:
Marokkó (4-2-3-1): Bounou, Hakimi, Aguerd, Saiss, Mazraoui; Amrabat, Ounahi, Sabiri; Ziyech, En-Nesyri, Boufal
Spanyolország (4-3-3): Simon, Carvajal. Rodri, Laporte, Alba; Busquets, Pedri, Gavi; Torres, Morata, Olmo